Spike: Szóval Megvan hol kezdjük. Hol van Buffy?

Dawn: Most éppen máshol van

Spike: Mikor jön vissza (Willow elindul felé)

Willow: Mind összegyültünk amíg te nem voltál itt és megbeszéltünk néhány kérdést és lényegében egy hosszú vita után Buffy úgy döntött hogy mindenkinek jobb lesz ha egy kicsit kiszáll hogy egy kicsit feltöltődjön.

Spike: Aha. Értem. Fogadjunk sokáig gyakoroltad… (Willow csalódott arcal visszamegy)  Tehát Buffy az apokalipszis közepén kiszállt és ezt ő döntötte el. (Xander elindul felé)

Xander: Együtt döntöttünk

Spike: Hát persze együtt döntöttetek. Háh.. Ti szegény hálátlan árulok. Mit képzeltek kik vagytok?

Willow: A barátai csak azt akartuk…

Spike: Óh ti nyomorultak! A barátotok mégis eláruljátok.

Giles: Nos ezt te nem értheted

Spike: Szerinted nem szerintem igen! Rupert! Te voltál régen a nagy ember ugye, a tanár tele bölcsességgel, mostanra túltett rajtad És ezt nem viseled el!  Számtalanszor mentette már meg az életeteket! Meghalt értetek! Ti meg így köszönitek meg?!

Faith: Hé fog vissza magad! A szónoklatok ideje réglejárt denevér

Spike: Oh ez igaz? (Spike és Faith egyre közelebb megy egymáshoz)

Faith: Igenpontosan, ezután se vegyél levegőt!

Spike: rendben! (Spike megüti Faith-t)

Faiht: Eléggé bele vagy esve ugye? (Faith fejbe rúgja Spike-ot) Ez édes dolog, (Spike megüti Faiht-t Faith vissza üt) Ahogy össze vert téged (Faith megint fejbe rúgja, Spike átrepül az asztalon)

Giles: Elég! (Faith üti Spike, ot Spike ellöki és felugrik)

Spike: Végül megkaptad, amit akartál! Most hol van?

Faith: Nem tudom! (verekednek végül Faith fellöki és gurul vele)

(Spike feláll kimyegy a házból és elindul illat után Buffyhoz!)

(Buffy fekszik az ágyon Spike kopog majd megjelenik az ajtóban)

Spike: Háhh hát itt vagy. Észrevetted hogy meghívás nélkül bejöttem ide? Ez a város már tényleg az övék! (Elindul az ágy felé)Hallottam oda mentem! a szajha mosolyog, és reformokról beszél mikor jól vagy  de, amint kicsit letörsz azonnal beléd rúg igazam van? Legszívesebben…

Buffy: nem csak Faith tette.. Együtt akarták… talán igazuk is volt menj el

S: Nem! ettől jobb kedved lesz!  Azért jöttem, mert mondani akarok valami. Igazad volt! Caleb valamit rejteget előled szerintem te rögtön tudtad, azt hiszem a pincéknél van szóval igazad volt! Buffy!

Buffy: Nem érzem jól magam

Spike: Engem nem csapsz be(Odasétál közvetlenül az ágy mellé)

Buffy: Most miről beszélsz

Spike: Te nem adod fel!

Buffy: Csak figyelj

Spike: Te vagy a vezérük még mindig te vagy ezt a dolgot nem te adtad fel ők vették el!

Buffy: Mi a különbség?

Spike: Visszavehetjük!

(Buffy ül az ágy szélén Spike áll vele szemben)

Buffy: Nem!

Spike: Ha azt mondod nem úgyis gondolod?

Buffy: Ez a szó mindig gondot okoz neked ugye?

Spike: Visszakaphatod őket

Buffy: Igen? talán.. muszáj?oh.. Olyan fáradt vagyok!

Spik: Kellesz nekik!

Buufy: Hát én…

Spike: Nagy odaát a felfordulás nélküled!

Buffy: Tényleg?

Spike: Igen igen  tiszta kupi az egész, kajás zacskók szanaszét hagyott hálózsákok mindenki nagyon fél és kócos!

Buffy: Szörnyen hangzik (Spike leül Buffy mellé az ágyra)

Spike: Nem sokat láttam, tudod eljöttem kicsit verekedtem Faithel és…

Buffy: Tényleg nem mintha örülnék de…

Spike: Ha akarod lábjegyzet lesz a történelemben! Fájdalmas balesetnek fog látszani..

Buffy: Ez az én bajom akármit mondok egy lány meghal… Mindig

Spike: A háború áldozatokkal jár.

Buffy: Áldozat ez a szó olyan közömbös, pedig ők lányok és megöltem őket nem törődtem velük egyikkel sem. Tudtam hogy elvesztem néhányukat de mégsem… áhh (felpattan az ágyról és megáll Spikeal szembe)látod most is kifogásokat keresek… nem tudok kötődni én mindig változtam mióta vadász lettem de ezen a téren ugyan az maradtam!  Az emberek próbálnak kötődni hozzám én pedig nem hagyom! Hmm te csak tudod!

Spike: Nekem rémlik valamiféle kötödés…

Buffy: Óhh nem  mi nem kötődtünk csak az vonzott hogy én voltam az elérhetetlen (Spike felpattan, és közeledik Buffy felé)

Spike: Szerinted csak ennyi volt?! (Buffy kikerüli, és vissza ül az ágyra)

Buffy: Kérlek ne beszéljünk a múltról!

Spike: Oh nem, nem álljon meg a menet! Én is benne voltam a dolgaidban úgyhogy talán mondhatok valamit!

Buffy: Jó! Tied a pálya! Marcangolj!

Spike: Kibírhatatlan vagy!

Buffy: Köszönöm ez segített!

Spike: Nem felvidítani akartalak!

Buffy: Akkor mit akarsz mondani?!

Spike: Nem tudom! Megtudom, ha már elmondtam valami felhúzott és csak, elérhetetlen ez az!

Buffy: Jó elérhető vagyok én.. teljesen elérhető! Most már alhatok végre? (Spike lehajol hozzá)

Spike: Kérlek, figyelj rám! (Spike legugol Buffy elé) Egy kicsit tovább életem mint te és sokkal régebben vagyok halott. Láttam olyat amit elképzelni sem tudsz, tettem olyat amit te ne tégy.  Igen nem éppen az eszemről vagyok híres az ösztönöm, hajt és nem mindig arra amerre az eszem. Ezért sok hibát követek el egy rakás szar dolgot teszek, több mint 100éve de csak egy dologban vagyok biztos. Benned!  (Spike meg akarja érinteni erre Buffy elfordítja a fejét) Nézz rám, nem kérek tőled semmit, nem azért mondtam, hogy szeretlek mert akarlak vagy mert nem kaphatlak meg semmi köze nincs hozzám. Szeretem ami vagy amit teszel (Legördül az első könycsepp Buffy arcán) ahogy próbálod, láttam a kedvességed az erőt  a legjobb és a legrosszabb arcodat tökéletesen megértem hogy ki vagy te valójában egy fantasztikus nő vagy. A nagy Ő vagy Buffy!

Buffy: Nem akarok a nagy Ő lenni! (Spike enyhe mosollyal)

Spike: Én meg nem akarok ilyen jóképű lenni, mindenkinek van keresztje! (Buffy elmosolyodik a könnyein keresztül, majd lefekvéshez készülődik) Pihenj egy kicsit, hajnal előtt még benézek, majd eldöntöd, hogy érzed magad!(Spike elindul az ajtó felé)

Buffy: Spike! Megtennéd, hogy maradsz? (Spike visszafordul)

Spike: Persze. Itt ez az ördögi kínzóeszköz (ledobja rá a kabátját) ez a fotel, itt elleszek

Buffy: Ne inkább itt. (Arrébb húzódik mutatva hova feküdjön Spike) Magadhoz ölelsz?

(Spike lassan oda sétál majd ledől az ágyra és magához öleli Buffyt)